A mahájána buddhizmus szentirata, a Kr. u. 3. században lejegyzett Tathagatagarbha-sutra kilenc érzékletes példán keresztül mutat rá a hagyományvonulat egyik meghatározó eszméjére, miszerint minden "érző", azaz tudatos lényben eleve jelen van a buddhaság vagy felébredettség, mint saját fel nem ismert lényege. E buddha-természetből fakad a megszabadulás lehetősége, kibontakoztatása és szennyeződésektől való megtisztítása pedig maga az út, amely a Buddha által feltárt végső célhoz vagy állapothoz vezet. Elsősorban ehhez ad támpontokat Tathagatagarbha-sutra tibeti nyelvből készült, bevezetővel és jegyzetekkel ellátott fordítása.