A tanulmánykötet második összefoglalása a Pécsi Tudományegyetem Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszékén folyó vallási néprajzi kutatások eredményeinek. A Studia sorozat VIII. tagjaként megjelent első kötet még csak a gyimesi magyarság vallási életének, hiedelemvilágának és vallásos folklórjának feltárásáról számolt be. Időközben a vizsgálatok – melyekbe kolozsvári és budapesti kutatók is bekapcsolódtak – a moldvai magyarság néhány településére, valamint a Maros megyei Szőkefalván létrejött Máriakegyhelyre is kiterjedtek. Az e terepeken végzett kutatások – és e kötet tanulmányai – három fő problematika köré szerveződnek. A hivatalos és a népi vallásosság kettősségének és kapcsolatainak tisztázása. E kérdéseket Peti Lehel a szőkefalvi kegyhelyen kialakult látomásjelenségek vizsgálatával, Győrfy Eszter az ugyanott tapasztalt csodák elemzésével, Kajári Gabriella pedig gyimesi imatársulatok vezetőiről írva közelítette meg. A vallási értékek szerepének megváltozása a modernizáció hatásai nyomán, a „hagyományos” és „modern” jelenségek egymás mellett élése. Csonka-Takács Eszter egy Gyimesből Budapestre költözött család példáját elemzi; Peti Lehel a Szőkefalvára látogató moldvai zarándokcsoportok látomáskultúráját vizsgálja; Kővári Réka és Rudasné Bajcsay Márta az egyházi népénekek, a vallásos énekkultúra változásait regisztrálja. A római katolikus és ortodox vallás és kultúra érintkezésének, a magyar-román együttélésnek, kölcsönhatásoknak a kérdései, a nyelvi hatások és a nyelvvesztés folyamatai, a kétnyelvűség problémái. Balatonyi Judit a gyimesi „gyermeklakodalom” kapcsán vizsgálja a románok és magyarok egymással rivalizáló identitáskonstrukciós kísérleteit; Takács György a csíkszéki, kígyómarás elleni – magyarok kezén is románul használt – ráolvasók eredetkérdéseit boncolja; Iancu Laura pedig – sajátosan a moldvai magyarság vallásgyakorlásának viszonylatában –, a kétnyelvűség valamint a doktrinális és vernakuláris vallás kettősségének összefüggéseire világít rá.