Ókeresztény Örökségünk 24. A jelen munka tudományos jelentősége, hogy betekintést ad az első és második órigenista vitába. Az első óri­ge­nista vita Pamphilosz vértanú halála előtt volt olyannyira forrongó, hogy a börtönben összeállította apológiá­ját Órigenész védelmében. Ennek érdeme, hogy az ellenfelek és a vádak ismertetése mellett, magát Órigenészt szólaltatja meg és kiemeli kereső, kutató és kérdező módszerét, amely nem a dogmatikus tanítás nyelvezetét követi. További érdeme, hogy kiemeli mestere alázatát, aki előre mentegetőzik, ha valamiben tévedett volna. Az Apologia pro Origene órigenészi művekből őrzött meg idézeteket, amelyek az 553-as Konstantinápolyi Zsinat következtében tűzre kerültek. A jelen könyv eredeti görög szövege elveszett és csak Rufinus fordításában maradt fenn, amelyet mi latinból magyarra fordítottunk. Maga a fordítás, annak körülményei és a kísérő irat (De adulteratione librorum Origenis), viszont a második órigenista vita eredményeként született meg egy olyan kontextusban, ahol Epiphániosznak és Jeromosnak köszönhetően Órigenész Nyugaton negatív, sőt eretnek szín­ben lett feltüntetve. Rufinus - az alexandriai mester - Órigenész pozitív oldalának bemutatását nem saját tollából származó írásokkal akarta elérni - kivéve a jelen mű kísérőiratát -, hanem az eredeti szövegek fordításával. Ennek eredménye ez a könyv is, amely Órigenész művei­nek antológiája.