A dijoni kármelita nővér, aki mindössze huszonhat évet él, a lelki irodalom gyöngyszemeit alkotja meg leveleivel, melyeket zömében világi barátainak, ismerőseinek ír. Bátran meri velük közölni mindazt a mérhetetlen kegyelmet, amelyet kap és megél. Sőt, nemcsak beszél nekik ezekről, hanem buzdítja őket a teljesen Istennek adott életre, életállapotuknak megfelelően. Amikor a jegyességről, házasságról szól, akkor saját benső tapasztalatát osztja meg, amelyet Istennel él meg ő maga, mint Krisztus hitvese. Ebben az összeállításban az Olvasó rövid, magvas gondolatokkal indíthatja napját, és Szent Erzsébet kísérni fogja a mindennapok küzdelmében, örömében.