Nem tudom Istent másként látni, mint úgy, hogy minden tőle jön. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? (Bölcs 11,26) S ha minden őtőle származik, akkor nemcsak tudomásul veszi azt, ami van, hanem számít is rá. Ha komolyan veszem, hogy Isten mindannak, ami van, akarja a létét, és minden létezőben talál kedvelnivalót, akkor radikálisan megváltozik a hozzáállásom önmagamhoz, a másik emberhez. Istenhez is.