Egy halálos beteg napjai meg vannak számlálva. Ha nem is tudhatjuk, mennyi van még hátra, abban biztosak lehetünk, hogy minden nappal egyre kevesebb. Érezzük, hogy a szeretett személyt el fogjuk veszíteni, ezért megpróbáljuk megragadni és megőrizni belőle mindazt, ami volt, és ami még adatik. Így tett Jézusról nevezett Ágnes anya is, Kis Szent Teréz édestestvére. Jézusról nevezett Ágnes anya főként a közös zsolozsmák idejét töltötte a beteg mellett. Ezekben az órákban csupán ketten voltak együtt. A perjelnő megengedte azt is, hogy Genovéva nővér (Teréz másik édestestvére) legyen betegápolója. Szent Szívről nevezett Mária nővér pedig, az elsőszülött a négy vér szerinti testvér közül, akik ugyanabban a kolostorban éltek, szintén igyekezett Teréz mellett lenni. Ágnes anya buzgón jegyzetelte Teréz szavait és a vele történteket. Ezen felbuzdulva a többi nővér is lejegyezte azokat a szavakat, amelyek nekik szóltak. Mindaz, amit korábban Kis Szent Teréz írt, megkapja hitelesítő pecsétjét ebben a műben, a korábban felvillantott erények megtalálják beteljesedésüket a hősiességnek ezen a csúcsán, ahol Terézt úgy szemlélhetjük, amint utolsó földi éjszakáján, ki tudja, mennyi ideig tartja csöndesen remegő kezében az üres poharat, várva, hogy fáradtságtól elszundított nővére fölébredjen és elvegye tőle. Ez a felebaráti szeretet csúcsa. Amikor pedig agóniája meghosszabbodásának elfogadására kérdez rá perjelnője, hősies erőfeszítéssel mondja ki az utolsó igent. Ez az istenszeretet csúcsa. Mindaz, amit ő megélt utolsó hónapjaiban, azért volt lehetséges számára, mert egyszer tett egy nagy erőfeszítést. Nekünk is ezt tanácsolja: Sok lélek mondja: "Nekem nincs erőm ilyen áldozatot hozni." Tegyék hát azt, amit én tettem: egy nagy erőfeszítést. A Jó Isten sohasem utasítja vissza azt az első kegyelmet, amely bátorságot ad a cselekvéshez; utána a szív megerősödik, és győzelemről győzelemre halad." (augusztus 8,3).