Jelen kötet Pázmány Péter negyedik nyomtatásban megjelent magyar nyelvű művének szövegét és a vitairathoz kapcsolódó jegyzetapparátust tartalmazza, továbbá CD mellékleten az eredeti mű digitális másolatát. Pázmány e munkája a grazi vitairatok sorába tartozik, 1607-ben látott napvilágot. Ezzel a munkával Pázmány egy majdnem két évtizede tartó polémiába csatlakozott be, illetve próbálta meg rendbe tenni katolikus oldalról a teológiai fogalmakat. A vitairat megírásának apropója egy konkrét vita, Monoszlóy András és Gyarmati Bíró Miklós polémiája volt. Jelen kötet Pázmány Péter negyedik nyomtatásban megjelent magyar nyelvű művének szövegét, valamint a vitairathoz kapcsolódó jegyzetapparátust tartalmazza. A Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszteletirűl című munka a grazi vitairatok sorába tartozik, 1607-ben látott napvilágot. Ezzel a munkával Pázmány egy majdnem két évtizede tartó polémiába csatlakozott be, illetve próbálta meg rendbe tenni katolikus oldalról a teológiai fogalmakat. A vitairat megírásának apropója egy konkrét vita, Monoszlóy András és Gyarmati Bíró Miklós polémiája volt. Monoszlóy András 1589-ben Nagyszombatban jelentette meg a De invocatione et veneratione sanctortum. A szenteknec hozanc valo segetsegekrül hasznos könyü az keresztyeneknec igaz hitben valo epületekért című munkáját (RMNy 633). Erre Gyarmati Bíró Miklós királyhelmeci prédikátor írt egy válasziratot 1598-ban Keresztyeni felelet Monozloi Andras Vesperini Püspök, es Posoni Praepost könyve ellen, az mellyet irt, De Invocatione, & Veneratione Sanctorum, az az, az mint ö fordittya, Az Szentek hozzank valo segitsegekrül, valoba kedig, az mint egesz irasabul megh tetzik, az Szenteknek segitsegekrül, segitsegül hivasokrol, erdemes közbenjarasokrul, esedezesekrül, es szoszolasokrul, ket reszben osztattatot, es irattatot címmel (RMNy 830), amely Debrecenben jelent meg. Monoszlóy 1601-ben meghalt, így nem tudott felelni rá, ezt tette meg helyette Pázmány. Ez a kötet öt fő részből áll. Az első rész Pázmány Keresztyéni feleletének főszövegét tartalmazza. Mind a magyar, mind a latin részek betűhíven vannak átírva, a szöveg valamennyi sajátosságát őrizve. A kis- és nagybetű-használatot megtartottuk, még következetlen alkalmazás esetében is, ugyanígy a ma szokatlan központozást is. A nyilvánvaló sajtóhibákat javítottuk, ezt a Szövegkritikai jegyzetekben minden esetben feltüntettük. A második részbe a szövegkritikai jegyzetek kerültek, ezt követik a harmadik részben a tárgyi jegyzetek. Ezek a jegyzetek különböző jellegűek: ide kerültek a szómagyarázatok, a különböző fogalmak magyarázatai; a Pázmány által Gyarmati könyvére való hivatkozások ellenőrzése; a főszövegben előforduló latin szövegek fordítása, a névmutatóban szerepelő személyek rövid életrajza stb. Ezt követi a Pázmány által használt művek mutatója. Általános tendencia, hogy Pázmány a mondanivalóját tetemes mennyiségű hivatkozással támasztja alá, mindezek a szövegben általában rövidítve a margón helyezkednek el, közülük számos bokoridézet, amelyben egy jegyzeten belül több műre található hivatkozás. A műmutatót - a kutatást megkönnyítendő - kétféleképpen is közöljük: először a főszövegben való előfordulásuk szerint, ahogy Pázmány idézi vagy rövidíti, másodszor pedig a szerzők alfabetikus sorrendjében. Az ötödik részbe kerültek a különféle mutatók. Elsőként két rövidítésjegyzék található itt: Pázmány általános, latin rövidítéseinek föloldása, valamint a bevezetőben és a jegyzetekben hivatkozott művek és szakirodalom rövidített változatainak föloldása. A rövidítésjegyzék után a bibliai könyvek mutatója következik, a mai katolikus Biblia beosztását követve. A helynévmutatóban az RMNy gyakorlatát követtük. Végül a személynévmutató következik, amelyben a Pázmány által használt változatoknál átutaltunk a mai hivatalos elnevezésekhez.