Sokféle úton juthatunk Istenhez. Korunkban a Szentlélek a közösségi lelkiség karizmájával ajándékozta meg az emberiséget. Ezen az úton a testvér iránti szeretet által Istennel egyesülhetünk. Közösségi lelkiség című sorozatunkban folytatjuk Chiara Lubich előadásainak közlését, melyekben lelkiségének egy-egy alapvető pontját fejti ki. A Hivatásunk a Szeretet, Személyes igen Istennek, valamint Az Élet Igéje után most e kis kötetben a felebaráti szeretetről szóló áttekintést olvashatjuk. Az itt közölt beszédei a hetvenes évek végén hangzottak el a nagy "antropológiai fordulat" idején, amikor az egyház figyelmének középpontjába az ember került. II. János Pál pápa fogalmazza meg ezt az újdonságot Redemptor Hominis c. enciklikájában: "Az Egyház útja az ember, és erre az útra épül minden más út, melyen az Egyháznak járnia kell. Krisztus ugyanis kivétel nélkül minden embert megváltott ..." (RH 14). A szerző Jézus a testvérben címmel ezúttal is mély teológiai megalapozottsággal mutatja be a témát az Ó- és az Újszövetségben, az egyházatyák, a szentek és az egyházi tanítóhivatal írásaiban, majd részletesen kitér a Fokoláre Mozgalom tapasztalatára. "Nekünk nincsenek különleges önmegtagadási gyakorlataink - írja - mert a testvér iránti szeretetben - amely feltételezi saját énünk elcsendesülését vagy meghalását - megtaláltuk az utat a bennünk lévő régi ember halálához, hogy az új ember éljen. [...] A testvérben Jézus kerül kapcsolatba velem: hol megajándékoz, hol gazdagít, hol ösztönöz, hol megtisztít. Jézus azt akarja, hogy Őt szeressük, neki szolgáljunk a testvérben." Jézus szavai - "Éhes voltam és ennem adtál" - először a rászorulók, a szegények, a szenvedők felé indították Chiarát és első társait, de hamarosan megértették, hogy minden emberben Jézussal találkozhatunk. Ezzel a szeretettel és tisztelettel közeledtek a mozgalom további fejlődése során azokhoz az emberekhez is, akik nem ismerik Krisztust, más nagy vallások követőihez és a nem istenhívőkhöz. E találkozásoknak a szerző külön fejezetet szentel: a 60-as, 70-es években szerzett első tapasztalatok fényében az egyházi dokumentumok alapján ír a nem keresztények és a nem hívők kapcsolatáról Krisztussal. Az azóta eltelt évtizedekben a Mozgalom ezen alapelveket követve gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki zsidó, muszlim, buddhista és hindu közösségekkel is. "Megvalósítani a szeretetet és ezáltal Isten világosságát a világba hozni" - erre hív meg ma is mindenkit XVI. Benedek pápa Deus Caritas est című enciklikájában (DC 39.), és ebben segíthet bennünket a mű, amelyet kezünkben tartunk, mert az egyház tanításának bölcsességével és a szerző saját tapasztalatának lelki mélységével mutatja be az istenszeretet és a felebaráti szeretet kapcsolatát. Az embertárs az út, a kapu, amelyen át kell mennünk, hogy Istennel találkozhassunk - írja -, de micsoda mélységre találhatunk vele! "Mi szerettük Őt egész nap a testvérekben, s íme most Ő szeret bennünket." Reskovits Ágnes a sorozat szerkesztője