Kis Médea könyve a himnológia tárgykörébe tartozó, de számos interdiszciplináris kérdéskört is felvető szaktudományos dolgozat. Példaadó kísérlet a teológia és a pszichológia közötti olyan őszinte párbeszédre, amelyben nincsenek már eleve „eldöntve tényleges erőviszonyok”. És mégis - csak egy picikét a tudományos kvalitásokért, és még inkább azok ellenére - mindenkinek melegen ajánlható, akit érdekel a keresztyén hit mai útkeresése. Mert a könyv végső, igazi célja a magyar református spiritualitás újjáéledésének szolgálata az egyházi éneklés kiszikkadt hagyományának mély megértése által. Kis Médea nemcsak szerteágazó témakörök szakirodalmát dolgozza fel - egyébként kiváló minőségérzékkel -, hanem a szó legnemesebb értelmében teológiát művel. Végig - de joggal református sajátosságnak tekinthető módon talán leginkább az ószövetségi vonatkozásokról szóló részekben - érezhető, ahogy eleven élményként belülről is rekonstruálja a legmélyebb spirituális-lelki összefüggéseket. Ez és csak ez teszi lehetővé, hogy értelmes összefüggésbe rendeződjenek, sőt életre keljenek a holt adatok. (Zalatnay István)