"Minden nap, jó nap" - írja egy zen kóan, én pedig úgy gondolom, minden nap hétköznap, és mi tesszük ünneppé, ha érzéseink úgy diktálják. Minden nap hétköznapi buddhizmusunkat éljük - bármely vallástól, irányzattól függetlenül is - úgy, hogy sokan nem is tudnak róla. Keressük nagy kérdéseinkre a választ, másoktól várjuk problémáinkra a megoldást. Pedig a válasz ugyanott lelhető fel, ahol a probléma megszületik. Bennünk. Állítólag a Buddha utolsó szavai ezek voltak: "A magatok menedékei legyetek. Törekedjetek fáradhatatlanul." Nos, törekedjünk hát, hogy megleljük magunkban a boldogság, a fájdalom, a szenvedés gyökereit. Csak Tan van. A tanítás nem lényeges. Ott van érzéseinkben, gondolatainkban, tetteinkben. Csak hinni, bízni kell magunkban, tapasztalatainkban. A megvilágosodás csak megértés és megélés. Ez az egy életünk ismert. A hétköznapok száma pedig véges. Ne pazaroljuk mások követésére, hiszen az utunk a megtett és nem a vágyott. Gyerünk!