Erkölcsteológiai Tanulmányok 17. kötete egy nagyon fontos témával foglalkozik: a keresztény reménnyel. Mivel a remény mindennapjaink éltető ereje, ezért az önmagára és a dolgaira figyelő ember számára szükségszerű, hogy ezt a tapasztalatát fogalmi szinten is meghatározza, visszatekintsen rá. Ha ezt minden gondolkodó embernek hasznos megtennie, feltétlenül szükséges erre reflektálnia a teológusnak is, mégpedig a saját kategóriáin belül: az örök élet távlatának reményében. Ebben a kiadványban ehhez adnak segítséget a benne lévő írások, melyekben először Szűz Mária, a Remény Anyja témáját fejtjük ki, majd a remény ó- és újszövetségi megközelítését. Elemezzük a vértanúakták és szenvedéstörténetek tanúságtételeit, Szent Tamás klasszikus definícióit. Bemutatjuk napjaink teológusainak gondolatait a keresztény reményről; a Gaudium et Spes és az Evangelii Gaudium párhuzamait. Kifejtjük, hogy a pap a remény embere. Egy újfajta megközelítéssel a mammon-vallást a marketing, a média, reklám és digitális közösségi terek ígéreteit állítjuk párhuzamba a klasszikus vallási ígéretekkel.