A nagy francia forradalmat követő idők számára a krisztusi küldetés egyre inkább „laikus” jelleget öltött, az egyház éppúgy folytatta benső, megszentelő életét, de kifelé a világban már nem közvetlenül a klérus képviselte az evangéliumi értékrendet, hanem azok a polgárok, akik vállalták ezt az ősi, de formájában mégis új missziót. Ebbe a korba születik bele 1813-ban a vásárosnaményi báró, Eötvös József. Meleg és vallásos családi légkörben nő fel, az Istenbe vetett hit és a család alapvető értékként vernek gyökeret benne. Jogi tanulmányai mellett teológiát is tanult, ami keresztény hite értelmezésében és képviseletében is támogatta. Keresztény, magyar, arisztokrata, de mindenekelőtt ember. Ez olyan nyitottságot ad neki, melyet sem felekezeti, sem nemzeti, sem arisztokratikus megszorító kategóriák nem tudnak beszűkíteni. A közreadott tanulmányok az Eötvös József hite címmel 2013. szeptember 27-én a Faludi Ferenc Akadémián lezajlott tudományos konferencia anyagát tartalmazzák, szerkesztett formában. A szövegekben az eötvösi hit különféle megnyilatkozásai fogalmazódnak meg: milyen korban, milyen családi, egyházi és politikai körülmények között tudott Eötvös József hitéből táplálkozva, onnan erőt és ösztönzést merítve fellépni a politika világában, tudatosan megvallott keresztény meggyőződésével.