Az emberi személy nem elvont fogalomként létezik, hanem a másikhoz való viszonyában, a másikat és önmagát pedig testként tapasztalja meg, mégpedig férfiként vagy nőként. A férfi és a nő sem önmagában, hanem egymásra való irányultságában létezik: egyenrangúságban és kölcsönösségben. Férfi és nő minden más emberi szeretettől különböző, az életadás lehetőségét is magában hordozó kapcsolata beteljesedhet a hitvesi szeretetközösségben, amelyben eredendően van valami túlvilági, isteni, szent. A könyv első részében a férje helyett a halált vállaló Alkéstis történetének drámai, filozófiai és képzőművészeti értelmezéseinek segítségével vizsgálja a szerző a halált legyőző hitvesi szeretet eszméjét, a házastársak síron túli összetartozásának reményét. A második részben a nyugati házasságteológia kialakulását, az egyházatyák vonatkozó munkásságát elemzi.