"A Széfer há-Báhir (Báhir könyve, röviden: Báhir) a középkori Európai zsidó misztika kiemelkedő alkotása, amelynek régebbi rétegei a XII. század második felében keletkeztek, végső szerkesztései körülbelül a XII. és XIII. század fordulóján történtek Németországban és Provence-ban. Valószínűleg több szerzője, és biztosan több redaktora volt." A báhir szó jelentése: tiszta, világos. A Báhir könyve (egyszerűen: a Báhir) és a korábbi Szefer háJecirá (Könyv az Alkotásról) a Zohár megjelenéséig szinte kizárólagos forrásai voltak a kabbala tanításainak. Héber nyelvből fordította és az előszót írta Uri Asaf. Magyarázatokkal és jegyzetekkel ellátta Uri Asaf és Kozma Emese A szöveget az eredetivel egybevetette és a kísérő tanulmányt írta Kozma Emese.