E könyv, amelyet már számos nyelvre lefordítottak, az Áthosz-hegyi József ortodox szerzetes atya lelki gyermekeihez írt leveleinek gyűjteményét tartalmazza. "Ha teológus vagy, akkor valóban imádkozol; és ha valóban imádkozol, akkor teológus vagy" - olvashatjuk a Filokália egyik művében. Ezt a mondást követte egész életében Hészükhaszta József (1898-1959), a huszadik századi ortodox keresztény spiritualitás egyik meghatározó alakja. Fiatalon azzal a szándékkal ment Áthosz hegyére, hogy Krisztus keskeny ösvényén járva remeteként az egykori nagy aszkéták, a pusztai atyák útját kövesse. Sokat tanult korának nagy remetéitől, s aszkézisének középpontjába a szív szüntelen imádságát és az engedelmességet helyezte. A lélek Istenhez vezető útjának hagyományos három fokozatát - megtisztulás, megvilágosodás és beteljesedés - végigjárva számos kegyelmi ajándékban részesült, s ezeket közvetítette tanítványainak, akik mind Áthoszon, mind másutt, többek között Amerikában is nagymértékben hozzájárultak az ortodox lelki élet újjászületéséhez. Ez a könyv, amelyet már számos nyelvre lefordítottak, József atya lelki gyermekeihez írt leveleinek gyűjteményét tartalmazza. A nyolcvanegy rövidebb levél Áthoszon kívül élő szerzeteseknek és világiaknak szól, míg a kötetet záró hosszú írás, melyet egy remetének címzett, a lelki út teljes keresztmetszetét vázolja fel. Hészükhaszta Józsefnek a levelekből feltáruló küzdelmei a legkorábbi egyiptomi remeték aszketikus hőstetteit idézik, tanítása pedig a megélt teológiát, Isten közvetlen megismerését tárja olvasói elé. Ugyanakkor lelki gyermekei iránti gondoskodása, alázata és az emberi gyengeségek megértése egyszerű, szerető, érző szívű emberként mutatják be őt. Tartalomjegyzék: Efrém főapát: Előszó Pár szó az eredeti kiadásról I. rész Levelek szerzetesekhez és világiakhoz 1. levél: Levél egy ifjúhoz, aki az "imádságról" kérdezett 2. levél: Ugyanahhoz, az imádságról, továbbá válasz a kérdéseire 3. levél: Levél egy szerzeteshez, aki most lép a "lelki küzdőtérre" 4. levél: Gyermekem, ha figyelsz arra, amit írok neked... 5. levél: Ne csak leveleket ölts magadra! 6. levél: Írsz a balgatag szívében lévő haragról 7. levél: Hallgass meg egy történetet, ami velem esett meg! 8. levél: Nem viseled el mindezt az irántam való szeretetből? 9. levél: A Teremtő pedig rád lehelt, és az élet lelkét adta néked 10. levél: A kísértéseket mindig megelőzi a kegyelem, figyelmeztetésképpen, hogy felkészülhess 11. levél: Sok atyát találtam itt, akik gyakorlatban és szemlélődésben gazdag életet éltek 12. levél: Így lesz az értelem csupa fény, csupa ragyogás 13. levél: Isten kegyelme nem az évek számától függ 14. levél: Valóban hatalmas az engedelmesség misztériuma! 15. levél: Tehát nem hallgatsz rám, és nem térsz vissza? 16. levél: Ha egyszer a Golgota felé haladsz, szükségszerű, hogy elessél 17. levél: A kísértések idején el ne hagyd a helyedet! 18. levél: Később ismét csak felkeltem, hogy harcot vívjak az összes szellemi lénnyel 19. levél: Ne halogasd a bűnbánatot! 20. levél: Ne ess kétségbe! Ezek a dolgok mindnyájunkkal megesnek 21. levél: A bűn - legyen bár kicsi vagy nagy - a valódi bűnbánat révén eltűnik 22. levél: Tehát nem akarsz szenvedni? Akkor ne is várd, hogy feljutsz! 23. levél: A bot minden szenvedély ellenszere 24. levél: Azon az éjszakán Isten megmutatta nekem a Sátán gonoszságát 25. levél: Az érzékek megnyugszanak, az imádságban lévő pedig elragadtatásban szemléli Istent 26. levél: Nővérem az Úrban, felettébb jámbor apátnő! 27. levél: Istenért futok; nem érdekel, mit mondanak az emberek 28. levél: Egy nővérnek, aki a szent és angyali "szkímát" fogja magára ölteni 29. levél: Áldott az Isten, aki a halandókat még testi létükben fölemeli a testnélküliek életmódjához! 30. levél: Az Úr akarata nélkül nem betegedhetünk meg, s meg sem halhatunk 31. levél: Számodra a világ meghalt, és te is meghaltál a világnak 32. levél: A kishitűség a türelmetlenség szülőanyja 33. levél: Nem tudom leírni nektek, mennyire kedvét leli a Szentséges Szűz az önmegtartóztatásban és a tisztaságban! 34. levél: Gyermekem, az ilyen változások mindnyájunkkal megesnek 35. levél: Az ima megszakad, a testrészek megdermednek, az értelem pedig földöntúli fényben szemléli Istent 36. levél: A szívben körkörösen mozgó ima nem kockáztat semmiféle eltévelyedést 37. levél: Irántatok való szeretetből és a lelketek épülésére röviden leírom az életem történetét 38. levél: Szeretett édesanyám, testvéreim, rokonaim és barátaim! 39. levél: Szeretett nővérem, örvendj az Úrban! 40. levél: Isten mindig segít, mindig időben érkezik, de türelmesnek kell lennünk 41. levél: A tavasz közeleg, a gyötrelmek tele pedig lassan tűnőben van 42. levél: Nővérem, ez a művészetek művészete, a tudományok tudománya! 43. levél: Valóban láttam egy testvért, aki egy teliholdas éjszakán elragadtatásba esett 44. levél: Vigyázz, jó leányom, mert immár felnőttél, és a gondolataid kezdenek megváltozni 45. levél: Köszöntelek az Úrban, drága és hőn szeretett fiam! 46. levél: Gyermekem, ez a világ csupa hiábavalóság 47. levél: Mi viszont itt a mennyei filozófiát választottuk... 48. levél: Kedves fiam, hallgass a szavamra! 49. levél: Életem mindig így telt, fájdalomban és betegségek között 50. levél: Gyermekem, ki tudhatja előre Isten ítéletét? 51. levél: Boldog az, aki éjjel és nappal megemlékezik a halálról, s készül a vele való találkozásra 52. levél: Jaj nekem, szegény szerencsétlennek! Hogyan adok majd számot az ítélet napján? 53. levél: Ó, gyermekem! Az ember soha nem teljes egészében gonosz! 54. levél: A pusztai életnek megvannak a maga küzdelmei, a világiak eltérnek ettől, de hasonlóan sok van azokból is 55. levél: Taníts meg mindenkit imádkozni, hogy szüntelenül mondják az imádságot! 56. levél: Aki az időt teremtette, és már az idők előtt létezett, aki teljes csendben teremtette meg a szent angyalok mennyei seregeit... 57. levél: A csodás sziklák, mint néma hittudósok hirdetik Isten titkait az egész természettel együtt 58. levél: Miközben a pap tömjénezett... 59. levél: Az első plagális hangon fogunk énekelni, mivel az örömteli 60. levél: Akár ennyi idő múltán is igyekezz visszatérni! 61. levél: Ó, hiábavaló világ! Ó, hazug emberiség! Semmi jó nincs benned! 62. levél: Küldök egy kis irományt a fiamnak... 63. levél: Nincs menyegzői ruhánk, ezért meg kell tisztulnunk 64. levél: A szív nem tűri a megosztást, csak Istenednek hódolj, csak őt imádd! 65. levél: Nagyon kérem, űzze ki a szomorúságot a lelkéből! 66. levél: Amikor az ember gyónást végez, lelke megtisztul, és olyan lesz, mint a ragyogó gyémánt 67. levél: Ez azt mutatja, hogy Istennek tetsző életet élnek 68. levél: Ha nem hagyod el a bűnt, bármit teszel is, veszendőbe megy 69. levél: Ne kételkedj abban, hogy eljött a fogadalomtétel ideje! 70. levél: Minden jónak kezdete és vége Krisztus 71. levél: Végy helyes kezdetet, hogy a vége is jó legyen! 72. levél: Bármit teszel, mindent kísérjen a folyamatos és megszakítatlan értelmi ima 73. levél: Krisztus igen kegyelmes, és nem kér sokat tőled 74. levél: Minél jobban szereted, annál inkább szeret téged 75. levél: Add bele a száz filléredet, és én is beleadom az ezer arany forintomat! 76. levél: Légy óvatos, és tartózkodj, menekülj a bűn közeléből! 77. levél: Ha olvasod a szentek életét, és egy kicsit fáradozol éjszakánként... 78. levél: Kevés fáradsággal magas szintre jutsz el 79. levél: Más szóval, a léleknek minden vágyakozásával Istent kell magába szívnia 80. levél: Amint megszereted Istent, a felebarátodat is szeretni fogod, mint magadat 81. levél: Nem hagyom el a Szent Hegyet. Itt fogok megpihenni atyáim közelében II. rész Egy szerzetes levele egy magányban élő remetéhez Előszó: Az Úrban szeretett gyermekem! Üdvözöllek, az Isten, az Atya, Fiú és Szentlélek kegyelme legyen a te lelkeddel! Ámen. I. fejezet: A szerzetesi rendről és életmódról. Hogyan töltse el a szerzetes a nap 24 óráját? II. fejezet: Válaszok ugyanazon személy néhány kérdésére III. fejezet: A gondolkodás szellemi tevékenységéről, valamint arról, hogyan éljünk belátással IV. fejezet: A figyelemről. Hogyan szálljunk szembe a gőggel, amikor az isteni segítség megérkezik? V. fejezet: Hogyan jön az isteni kegyelem, és miként lehet megkülönböztetni a képzelgéstől, valamint a rövid útról VI. fejezet: Hogyan esnek különféle csapdákba azok, akik így küzdenek, amikor nincs vezetőjük, és mi erre az orvosság? VII. fejezet: Arról, hogy milyen módon tér vissza a kegyelem, miután alaposan megedzett bennünket VIII. fejezet: Egy másik eltévelyedésről IX. fejezet: Ugyanerről a tévelygésről, más szemszögből X. fejezet: A démonok elleni kettős küzdelemről, és arról, hogy milyen ravasz módon harcolnak az aszkéták ellen XI. fejezet: A természet három - természet szerinti, természetellenes és természetfeletti - állapotáról, amelyen az ember keresztülhalad felemelkedésében vagy alászállásában. Az isteni kegyelem három módjáról, amelyet akkor nyer el az emberi természet, ha erőszakot tesz magán: a megtisztító, a megvilágosító és a tökéletesítő kegyelemről XII fejezet: A szeretetről Epilógus