Rövid leírás: "Lelkünkben egy dolog világos: az amit Isten tőlünk kíván, az egység. Mi azért élünk, hogy egy legyünk Vele, egymás között és mindenkivel -- fogalmazza meg lelkiségének lényegét Chiara Lubich. Miben áll ez az egység, mit kell azért tennünk, hogy rátaláljunk az Istennel és a felebaráttal is az egységre, ebben mutat utat lelkiségi zsebkönyvsorozatunk új kötetete. Dr. Kiss Imre bevezetőjéből: "Az egység annyira jellegzetes és fontos a Fokoláre mozgalom lelkiségben, hogy gyakran az egység lelkiségének is nevezik, az egység karizmájáról beszélnek. Chiara így ír erről: "Valóban, valahányszor megkérdezik tőlünk, hogy miként lehetne meghatározni lelkiségünket, nem vonakodunk így válaszolni: az egység. Az egység a mi sajátos hivatásunk. Az egységet igen sokféleképpen lehet érteni, és éppen ezért könnyű félreérteni is. Alapvetően két szemszögből tekinthetjük. Az egyik amikor emberi szempontból nézzük. Ebben az esetben az egység rend, fegyelem, a törvények által biztosított egyformaság, uniformizálás, ami néhányaknak lehet vonzó, mert a káoszt megszünteti, valójában azonban nyomasztó, mert nem veszi figyelembe a szabadságot illetve megszünteti a sokféleségből jövő gazdagságot. A másik a természetfölötti és keresztény értelemben vett egység. Ennek az alapja az Evangélium, különösen a kölcsönös szeretet, és mintája nem kisebb, mint a Szentháromság. Ebben a könyvben ez utóbbi egységről olvashatunk. Chiara és társai számára nyilvánvaló volt, hogy az a fajta egység, amit Jézus kér főpapi imájában, egy olyan nagy ideál, ami emberi erővel és eszközökkel megvalósíthatatlan. Az egység isteni ajándék, kegyelem, amiért Jézus imádkozott az Atyához, és amit mindig felülről remélhetünk, ha megtesszük a mi részünket. Ez egyrészt az imádság, de nemcsak az. A mi részünk még a szolgálat, a kölcsönös szeretet a Jézus által megmutatott mérték szerint egészen a keresztig, az elhagyottságig, a halálig. Aki az egységért akar élni, annak követnie kell Szent Pál apostol szavait: "Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. (Fil 2,5-7" És ez a kenózis, a kiüresedés, az alázat, a mindent elveszítés lelkülete. " Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, inkább szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberhez."