Vajon ma, 140 évvel a halála után is tiltakozna-e Eötvös az ellen, hogy legbelsőbb énjének motiváló tényezőit nyilvánosságra hozzuk? Vajon halála után ennyi évvel is gyalázatos tettnek tartaná-e, hogy lelki életét közszemlére tesszük? A szerző meggyőződése, hogy nem. Eötvös nagyon jól tudta, hogy a kiválasztott emberek az Istentől kapott karizmáikat nem pusztán és elsősorban csak saját maguk számára, hanem az összes ember javára kapták. Sok embernek jelenthetnek lelki vigaszt, megerősítést, bátorságot, reményt az ő küzdelmei, s életének pozitív példája. Ezért gondoltam úgy, hogy az ő leghevesebb tiltakozása ellenére sem tekinthetek el ennek felkutatásától és megmutatásától.