A kötet azt a folyamatot értékeli, ahogy a katolikus irodalomszemlélet meghaladta XIX. századi elképzeléseit, és megvalósította az egyetemesség egyfajta ideálját. A folyamat lelkiségi síkon, Pro­hászka Ottokár fellépése után indult meg, aki a szó szoros értelmében átlelkesítette a katolikus hitéletet és létszemléletet. A katolikus irodalomértelmezés nagykorúsodása vele kezdődik. Az ő nyomán és hatása alatt Sík Sándor és Kállay Miklós nagyjából közös ideálokat követve vetettek számot a katolikus irodalom problémáival. Rónay György szerepe azért fontos, mert nemzedéke több írójával az egyetemes magyar irodalom szerves részévé tette a katolikus irodalmat. A folyamat tetőpontja Pilinszky Jánosnak az irodalommal foglalkozó prózai írásaiban érzékelhető, ő képviselte legkövetkezetesebben, spirituális gondolatokkal átszőve, a katolikus létszemlélet egyetemességét, amely a földi súlyokat levetve tökéletesebb világrend felé tájékozódik.