Már több mint fél évszázada a kereszténység súlypontja a déli féltekére került. Kína ebből a fordulatból kimaradni látszott. A Kínai Népköztársaság az 1970-es évek közepén bejelentette, hogy a vallás Kínában megszűnt. A Reform és nyitás politikája azonban 1979 után túlélő hívőket talált, s ettől kezdve a - főleg a "protestáns", azaz nem katolikus és nem ortodox - kereszténység hihetetlen fejlődésnek indult. A helyzet ugyanakkor szinte áttekinthetetlen. 1949-ben 1 millió protestáns volt Kínában; 2018-ban a protestánsok létszáma a hivatalos 38 millió és a 90 milliós becslés között van. Tartalmilag pedig az államilag létrehozott, "felekezet utáni", egységesített protestáns szervezeten belül sokféle irányzat létezik. Emellett ott él a nem hivatalos, föld alatti gyülekezetek és hálózatok hatalmas tömege. Chan Kim-kwong 1979-ben, a fordulóponton került kapcsolatba a túlélő keresztény közösségekkel, s attól kezdve negyven éven át személyesen követte a kibontakozást az összes tartományban és a közösségek sokaságában. Ugyanakkor rendet is teremt a káoszban. Feldolgozza az egyházak sorsát 1949-től napjainkig. Követi a valláspolitika változásait és az egyházak válaszait, különösen az idegenek által behozott kereszténység "kínaivá tételére" irányuló erőfeszítéseket, továbbá a hivatalos és az el nem ismert egyházak és közösségek kettősségének kialakulását. Bemutatja a "bennszülött" kínai egyházakat és a mai házi egyházakat. Elemzi városi és falusi vallásosság eltéréseit. E könyv első kézből származó információkat nyújt.