Katolikus Könyvtár XXIII. Az Eucharisztia a vallásos életnek, minden életnek, sőt magának a létnek gócpontja. Az igazi vallás a jelen világrend ben nála nélkül elgondolhatatlan. A vallás célja ugyanis Isten megdicsőítése s a lelkek megszentelése. Ámde az Eucharisztia mint áldozat, a leg istenibb, utolérhetetlen tökéletességű áldozat, amelyben az Isten által létesített vallás zenitjét éri el. A keresztség a kinyilatkoztatás tanítása szerint csak oly szükséges, hogy a kegyelmi életre s a mennyországra szülessünk, mint ahogy a testi születés szükséges, hogy e látható világra jöjjünk. Mint már Tertullián szellemesen mondja: "Mi halacskák Krisztus szerint vízben születünk." Isten, ki értelmes teremtményeit - az eléjük tűzött végcél felé - parancsai által irányítja s vezérli, erőforrásokról is gondoskodott, melyekre a paradicsomi bűn által legyengült emberi természet annyira rászorul. Evégből nevezetesen hét szentséget rendelt. Igazi malaszttól duzzadó források ezek, amelyek a vétek által letarolt földet kristályos vizeikkel öntözgetik és új lelki édenné varázsolják. Minket ezúttal a szentségek főleg annyiban érdekelnek, amennyi ben számos isteni és egyházi törvény tárgyát alkotják. Ebből a szempontból ugyanis a keresztény erkölcstan keretébe tartoznak, amelynek java részét már a Tíz- és Ötparancsról s az Isteni erényekről szóló értekezéseinkben a magyar közönség rendelkezésére bocsátottuk. Hányan és hányan élnek Egyházunk kebelén, kik annak éltető légkörét, a malasztot, alig ismerik, annál kevésbé tudják öntudatosan kihasználni, kiélvezni. Adná az Úr, ki a malaszt hasonlíthatatlan kincseit főképp kín szenvedése által érdemelte meg s kinek Szíve "malaszttal s igazsággal teljes", hogy e fölséges tárgyról világosan s szabatosan tudjunk szólani s könyvecskénk minél több tikkadt, fáradt lelket kalauzoljon vissza "az Üdvözítő kútforrásaihoz". Müller Lajos SJ A kegyelem (malaszt) általában minden természetfeletti, isteni adomány, de szorosabban ama természetfeletti adomány, amelyet Isten üdvünkért nekünk, embereknek juttat. Ezt pedig a Jézus Krisztustól alapított hét szentség által érhetjük el legbiztosabban. A szentségek kegyelmet közölnek ugyanis, a Krisztusról üdvözülésünkre rendelt intézkedéseket jelentik. Ezeket tárgyalja részletesen a katolikus Anyaszent egyház hivatalos törvényei alapján e munka. Szerzője Müller Lajos (Dunaföldvár, 1874. július 22. - Szeged, 1945. március 27.) jezsuita szerzetespap, szegedi szemináriumi rektor, a morális, az egyházjog, a lelkipásztorkodás, az aszkétika és misztika tanára. Rendkívül termékeny hittani szerző volt. Legértékesebb a hét szentségen kívül a Tízparancsolatot, az isteni erényeket és az Anyaszentegyház öt parancsát taglaló műve, valamint aszkétikai és misztikai monográfiája. Ifj . Tompó László