"... nincs íróink közt egy is, ki a maga egészletében oly vonzólag, ily szeretetre melegítőleg s hazafiúi érzésekben nevelőleg hatna reánk. Írásai nem irodalmi régiségek, történeti nevezetességek pusztán: hanem folyton virágzó élőfa, melynek törzsöke mohos ugyan két századnak rajta keresztülment avító s újító szelétől, de örökké friss lombjai árnyékában éltető levegőt s a költészet legnemesebb illatát szíva mulathatunk most is. [...] Minden eszme és érzés, mely a magyarnak mint kereszténnek, honpolgárnak és embernek szent és drága, dicsőítését leli azokban: a vallás és erény, az önfeláldozó honszeretet, s nemes tettek dicsősége, a hűség és szerelem; s mindez a tündér költészel bájfényében, a forró szív melegében." Toldy Ferenc"A Zrínyiászt olyasvalaki írta, aki maga is benne van az eposzban, aki maga is epikus hős. [...] A naturalista háborús regények íróihoz hasonlított, azzal a Iényeges különbséggel, hogy ami azoknak lidérenyomásos iszonyat, neki az élet értelme, izzó gyönyörűség volt. Az ember víziója a dolgokról, amiktől iszonyodik, csak regény lehet; a dolgokról, amiket imád, eposz. [...] Ez a furcsa, élményszerű naturalizmus Zrínyi eposzának Iegerősebb oldala. Innen ered a Zrínyiásznak eposznál szokatlan olvasmányszerű érdekessége. Ugy olvasódik, mint egy kitűnő történelmi regény. Szerb Antal