A könyvíró a legendává nemesült Reviczky Imre ezredesnek állít emléket e könyvben, amikor élettörténetét, nem mindennapi tetteinek krónikáját tárja az olvasó elé. Reviczky Imre rövid, alig hatvan évre szabott élete azért válhatott regényessé és példamutatóvá, mert az adott történelmi korban és helyzetben, amikor az embertelenség és az ember, ember elleni brutalitása ragadta magához az irányítást, katonai karrierjét, sőt életét kockáztatva bátor ellenállóként az emberiesség és segítőkészség szűk határmezsgyéjét választotta. Ezrek életét mentette meg a biztos pusztulástól, vagy tette elviselhetőbbé. Munkaszolgálatosok, politikai üldözöttek, nemzetiségiek vallanak a könyvben Reviczky tetteiről. Ritka példáját adta annak, mit tehetett egy hivatásos katonatiszt parancsok hiányában, vagy éppen azok ellenére, saját lelkiismerete parancsára. Így nyerte meg az ország két rossz oldalon vívott - és elvesztett háborújával szemben - egyszemélyes, egyéni csatáit, aki egy 1272-ből származó magyar nemesi család tagja, mely nemcsak a katonai pályát, de közéleti funkciók betöltését is magától értetődővé tette számára. A könyvért és saját környezetvédelmi munkásságáért, továbbá édesapja tetteiért 1993-ban Ausztria köztársasági elnökétől a "Das Grosse Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich" érdemérmet kapta.