Perjés Géza, a 20. század második felének legnagyobb hatású magyar hadtörténésze pályáját hivatásos katonaként kezdte, és frissen végzett ludovikásként részt vett a második világháború harcaiban. A hadifogságot követően bekapcsolódott a magyar hadtörténeti kutatásokba, s a rendszerváltás után feladatot vállalt a magyar tisztképzés megújítását célzó tervek kidolgozásában. E munkának alapos felkészüléssel és elméleti igényességgel látott hozzá: levéltári kutatások és saját személyes tapasztalatai alapján feldolgozta a magyar tisztképzés 1920 és 1940-es évek közötti történetét. Az 1992-ben elkészült Tisztképzés a Magyar Királyi Honvédségben című mű azonban kiadatlan maradt csakúgy, mint az Olyan foglalkozás, mint a többi? című, a honvédtiszti hivatással foglalkozó, 1994-ben íródott nagyszabású tanulmány eredeti, teljes szövege. Mindkettő Perjés Géza hagyatékából került elő. A kötetben közreadott munkák felbukkanása tudománytörténeti szenzáció. A Ludovika Akadémián folyt képzés tapasztalati ismeretanyaga, a tiszti hivatás tradicionalista felfogása melletti tudományos érvek időtállósága mindkettőt rendkívüli értékűvé teszi napjaink hadtudománya számára.