"Az Alföld Magyarország legnagyobb tájegysége. A Horvátország nélkül számított történelmi Magyarországnak több mint harmada. Ennek ellenére a tájtörténeti kutatásokban távolról sem áll olyan előkelő helyen, mint Erdély, vagy a Dunántúl. Messze meghaladná egy előszó terjedelmét, ha ennek okát a különböző tudományágakban kutatni kezdenénk. E tekintetben az agrártörténet valószínűleg a néprajzhoz áll a legközelebb, ahol sokáig az a felfogás uralkodott, hogy a peremvidékek sokkal jobban őrizték a népi hagyományokat, mint az ország közepén lévő Alföld. Györffy István volt az, aki felfedezte a sajátos alföldi hagyományrendet, amely semmivel sem volt kisebb értékű a peremterületek szokásrendjénél." "Magam 60 éves kutatói múltamban, bár a történeti tájak elemzését mindig fontosnak tartottam, s meggyőződésem volt, hogy az ország gazdasági, társadalmi története csak a tájak történetének együtteséből ismerhető meg, kezdetben nem ismertem fel az alföldi táj agrártörténeti jelentőségét, noha egész életemet elköteleztem egy alföldi egyetem és egy alföldi város: Debrecen mellett." Tartalomjegyzék: Az alföldi agrárfejlődés történeti útja / Mezővárosi fejlődés a Felső-Tiszavidéken a 14-15. században / Böszörmény mezőváros 1410-1609 / Parlagoló földművelés az Alföldön / Változások a földművelés rendszerében az Érmelléken és a Sárréten 1715-1728 között / Mátészalka újkori története a jobbágyfelszabadításig / A dinnyés kertekről / Berettyóújfalu agrárviszonyai a 17-18. században / A "rideg" tanya / Az Alföld mezőgazdasága és a Tisza-szabályozás / A szabad gazdálkodás elterjedése Északkelet-Magyarországon a 19. század végén / Mándok birtokviszonyainak változásai 1870-1909 / Rövidítések jegyzéke / A kötetben szereplő tanulmányok eredeti megjelenési helyei