A "szlovákiai magyar irodalom" ma olyan kontinuumként, amely kezdettől a történelemmel szoros kapcsotlaban alakult és a legjobb teljeítményeiben is konkrét jelentéseket érlelt, avatott jellé, azaz esztétikumá, a leghitelesebben a pozsonyi Fónod Zoltán irodalomtörténeti, kritikai és publicisztikai munkáiban él. A szerző a tavaly megjelen kötetében (Repedések a siratófalon) közel félévszádos publicisztikai munkásságából adott ízelítőt. Új kötete - a Szellemi őrjárat címből ki ne hallaná ki az utalást a legnagyobb "szlovákiai magyar író", Márai Sándor Kassai őrjáratára! - kritikákat, tanulmányokat, recenziókat tartalmaz, de a téma ugyanaz: az egyetemes (s azon belül a szlovákiai) magyar irodalom, művészet, színjátszás, egyszóval: szellemi élet gondjai, problémái. A kötet hét ciklusából talán a Nemzedékek az irodalomban c. ciklus a legizgalmasabb, ahol a szerző legerdményesebben gyümölcsözteti univerzális (a világirodalom, az egyetemes magyar irodalom és a kisebbségi írásbeiség, valamint a történelem és irodalom koordináit egyszerre befogó) érdeklődését.