A középkori városi régészeti kutatás a régészettudomány egyik legfiatalabb - a 20. század második felében meginduló - témaköreinek egyike. Kutatási módszerei, úgy a terepi feltáró munka, mint a napvilágra kerülő emlékek értelmezése a régészet egyik legnehezebb, ám annál izgalmasabb és eredményekkel kecsegtető feladata. Vác történelmi belvárosában a városi régészeti kutatások több évtizedes múltra tekintenek vissza. A Piac utcai mélygarázs területén zajló leletmentő feltárás méretében mindeddig a legnagyobb kiterjedésű. Eredményei új megvilágításba helyezik a város múltjáról, helyrajzáról, építészetéről kialakított eddigi elképzeléseket. A lelőhely a középkori német város központjához, a mai Március 15. térhez közel eső polgárházak gazdasági udvarait és kertjeit őrizte meg. A 13. századtól a 18-19. századig tartó időszakban a város mindennapi életének emlékei, a polgárság építményei és használati tárgyai maradtak fenn. Ezek fejlett kereskedelmi, gyakran külföldi kapcsolatokra mutatnak. Az ásatási eredmények ismertetése a régészeti leletanyag hagyományos összehasonlító elemzésével, korabeli írott és térképes források felhasználásával, valamint a kerámia-, az állatcsont- és a botanikai leletanyag természettudományos vizsgálatával együtt történt meg. A szerző és munkatársai által elvégzett ásatási és feldolgozó munka eredményei a középkori és kora újkori Vác további, elsősorban helyrajzi kutatásainak megkerülhetetlen pontjává válnak, s egyúttal a középkori városkutatás ismeretanyagát gazdagítják.