Az al-dunai Keve, illetve a Csepel-szigeti Szentábrahámtelke más néven Kiskevi, utóbb Ráckevi (ma Ráckeve) nevű települések részére 1405 és 1526 között kibocsátott oklevelek közül harminckilenc darabot 1887-ben Gavril Vitković, 1888-ban Magdics István, illetve 2015-ben Miskei Antal (fordításukkal együtt) közreadott. Szinte valamennyi diplomának ismert az 1779-ben, 1782-ben és 1790-ben készült másolata. Magdics István a források szövegét "Ráczkeve város levéltárában levő eredeti okmányok után" adta közre. E közlését, jóllehet időközben kiderült, hogy Magdics korántsem az eredeti oklevelek, hanem az 1782. évi másolatok alapján dolgozott, mégis mindenki elhitte. A történeti kutatásban azonban az első és legfontosabb feladat az adott témára vonatkozó források hitelességének megállapítása. Ez a kevei és ráckevei oklevelek esetében a mai napig nem történt meg, és a történeti kutatás, az egyetlen Darkó Jenőt leszámítva, hitelt adott valamennyi Magdics István által közölt forrásnak. A jelen munka ezt a feladatot végzi el a klasszikus diplomatikai vizsgálatok révén, azaz az eredetiben ránk nem maradt oklevelek szövegét azok tartalma és formulás részei alapján elemzi és mond véleményt hitelességükről.