Az elmúlt fél évezred magyar történelme nem érthető meg a hitharcok, vallásháborúk, felekezeti küzdelmek története nélkül. Az éppen ötszáz éve lezajlott mohácsi tragédiát követő időszakra jellemző szétesésben a vallás volt az egyik legerősebb csoportképző erő. A reformáció gyors terjedése az újjászületés iránti vágyból is fakadt. Századokkal később, a trianoni tragédia és a második világháborús összeomlás idején is érezhető volt a hit megtartó ereje felé fordulás és a lelki ébredés Magyarországon. A magyar sors nyomorúságainak sajátos magyarázata, hogy a történelmi kataklizmák, az idegen hatalom győzelme és az elnyomás az elmúlt korok bűneinek büntetése jellegzetesen protestáns narratíva volt, amely párhuzamot vont az ószövetségi zsidóság és a magyarság sorsa között. Jó ideig úgy tűnt, hogy a török által fenyegetett Magyarország protestáns államként születik újjá, ahol az istentisztelet nyelve a magyar. A közelmúltban újra lezajlott egy protestánst reneszánsz és annak elsorvadása: az 1940-es évek szárszói találkozóin úgy tűnt, egy protestáns szellemi irányítású korszak kezdődik - kommunista hatalomátvétel azonban megakadályozta ennek kibontakozását. Az egykori harcias katolikus-protestáns szembenállás, amely a 18. századig polarizálta a magyar nemesi politika elitet, a későbbiekben identitásharccá szelídült. Protestáns szempontból is kulcskérdés volt az uralkodó korlátozott vagy korlátlan hatalma, az engedelmesség, a lelkiismereti szabadság és a nemzeti függetlenség. Lehet-e szövetségre lépni a pogány törökkel a katolikus Habsburgok ellen? Milyen legyen állam és egyház viszonya? Kinek kell engedelmeskedni? Reményeink szerint az olvasó e kötetben választ kap majd ezekre és más kérdésekre is a Károli Gáspár Református Egyetem Protestáns Politikatörténeti Kutatócsoportja második tanulmánykötetében. A színes szerzői gárda miatt különböző megközelítésekből ismerhetjük meg a protestantizmus magyar politikában játszott szerepét. A 16-17. századról nagy ecsetvonással festett tablók készültek, a 19-20. század meghatározó gondolkodóiról pedig miniatúrák, olyan személyes portrék, amelyeken keresztül megelevenednek a kor politikai folyamatai is.