ELŐSZŐ. A jelen sorok épen sajtó alatt voltak s a nyomtatás vége felé járt, midőn az octoberi rendeletek megjelentek. Ez által munkám némi tekintetben korszerűtlenné vált. Változást mindenki várt, de nem oly nagy mértékben meglepőt. A hazánkban létező különböző nemzetiségek kérdése is egy perczre háttérbe van szorítva, de bizton várhatjuk, hogy rövid idő alatt az előtérre fog állani. Jó lesz, ha készen tartjuk rá magunkat. Ne higyjük, hogy más ajkú honosink nemzetiségi követeléseik tekintetében el vannak hallgattatva; fel fognak lépni, megyén, országgyűlésen, okvetlenül. Ne hitessük el magunkkal, hogy „most már majd könnyebben elbánunk velők. “E kérdésnek kezelése lesz próbaköve politikai érettségünknek s ha jóra tudunk menni e nehéz viszonyokkal, nemzetünk a dicsőségnek egy uj koszorúját fogja tűzni homlokára. Ellenben, ha a régi modorban szenvedély fog e tárgyban határozni, bármi erőre vergődjék is fajunk, örökös nyílt és gyógyíthatlan seb gyanánt fogja színi s életét aláásni a nemzetiségi viszály. ... írta Mocsáry Lajos. –Pest : Ráth Mór, 1860. - Hasonmás kiadás