Mihalik Béla Vilmos 1984-ben született Budapesten. 2003-ban érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, majd felsőfokú tanulmányait 2003 és 2009 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte történelem és levéltár szakon. 2008-tól az ELTE Kora újkori magyar történelem doktori programjának hallgatója, fokozatát 2014-ben szerezte meg. 2011-től a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Levéltárának igazgatója, 2012-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe a 17-18. századi magyarországi és erdélyi katolikus megújulás, illetve egyházpolitika. Emellett a Szent-szék és a bécsi Habsburg-udvar 17. század végi kapcsolataival is foglalkozik. Az egri egyházmegye kora újkori történetét még az egyetem idején kezdte el kutatni. A felekezeti konfliktusok és a felekezeti arányok regionális változásának okait vizsgálva fordult figyelme az egyházmegye török kor utáni újjászerveződése felé. A német historiográfiában gyökerező konfesszionalizáció paradigmáját is felhasználva végezte el az átfogó vizsgálatot, amelynek alapján kirajzolódott az egri püspökség újjászervezésének folyamata és metódusa. A kötet ezáltal nemcsak az egyházmegye, hanem a magyar egyháztörténet egy kritikus időszakába is mélyebb betekintést nyújt.