1943-ban, a Sztálingrádnál elszenvedett katasztrofális vereség után a Wehrmach páncéloshadseregei elvesztették a kezdeményezést a keleti fronton; a háború menetében fordulat állt be. Az összfegyvernemi harcászat, mely révén a németek 1941-ben és 1942-ben elsöpörték a szovjet csapatokat, veszített hatékonyságából. A keleti fronton ezt követően a páncéloserők vezette támadásokra helyeződött a hangsúly, s mint Robert Forczyk könyvéből megtudhatjuk, a Vörös Hadsereg gépesített alakulatainak erőteljes csapásai sorra zúzták szét a német védelmi vonalakat. E tudományos igényű munka betekintést enged abba, milyen változások történtek a két legnagyobb gépesített haderőnél a páncélos harcászat és a fegyverzet terén a szovjet dominancia erősödése idején. A szerző német, orosz és angol forrásokra alapozva, a német és a szovjet látásmódot egyaránt érvényre juttatva közöl átfogó ismertetést és elemzést a keleten zajló páncélos-hadviselésről. A történelem legnagyobb páncélos háborújáról szóló nagyszabású munka második kötete is lebilincselő olvasmány. Robert Forczyk a páncélos-hadviselés történetének vezető szakértője ezúttal egy keleti frontról szóló művel lép olvasói elé. Eddigi munkái a teljesség igénye nélkül: Georgij Zsukov; Gyemjanszk 1942-43; Vörös karácsony: Támadás a tacinszkajai repülőtér ellen, 1942; Mussolini megmentése: Gran Sasso, 1943; Szevasztopol, 1942: Von Manstein győzelme; Leningrád 1941-44; Walter Model; Erich von Manstein; Panther a T-34-es ellen: Ukrajna, 1943.