Unti Ildikó Ne add fel! című könyve Mátrai Ivánról szól, akinek élettörténete - mint alighanem a legtöbb Izraelben letelepedett magyar zsidó története - valóságos kalandregény. Az 1944-es budapesti gettó, az édesapa elvesztése, a zsidó árvaházban eltöltött esztendők, az 1957-es kivándorlás, a két izraeli-arab háború (akkor Iván a zsidó állam hadseregében védte hazáját), a családalapítás, majd a család elveszítése kiszolgáltatottság, nyomorúság, háborús megpróbáltatások: ezeknek a sűrűjében alakult Iván élettörténete, amely végül Ildikó segítségével elérkezik a megnyugvás világába. A Ne add fel! az életösztönről beszél, arról a láthatatlan energiáról, amely kortól, körülményektől és adottságoktól függetlenül mindannyiunkban ott rejtőzködik. Titokzatos módon diadalra segíti az életet a halál felett, erőt ad a legnehezebbhez: embernek maradni, minden körülményben. A szerző önmagáról így ír: író, krónikás és gyógyító vagyok. Magyar és izraeli, budapesti és kibuclakó. Mindig sokra vállalkoztam. Mindig hittem benne, hogy munkám sikerülni fog. Izraelben élek, ahol anyanyelvemet csak egy kisebbség érti, ezért a korábbi életemet kitöltő írást és színházművészetet egy másik hivatással, a természetgyógyászattal is kiegészítem. Izraelben írásaim magyar nyelvű orgánumokban jelennek meg. Az irodalom jó néhány műfajában alkotok: regényeket, novellákat, esszéket és verseket írok.