A jelenünkre jellemző sodró erejű információáradat elfedi, hogy az egymást követő generációk egyre kevesebbet tudnak szüleik történeteiről. A családokban fogyatkoznak a jó hangulatú tereferék és a meghitt vallomások, a mindennapi hajszában ugyanis nemigen adódik idő arra, hogy beszéltessük, faggassuk anyáinkat, apáinkat. Ez az írás egy nyugdíjba kényszerült restaurátor "levele" külhonban élő fiának, amellyel - mintegy elmaradt beszélgetéseik pótlásaként - megkísérel képet adni neki saját életútjáról és az akkori világról, hogy leszármazottai pontosabb ismeretek birtokában dönthessenek arról: miben határolódnak el tőle, és miben kívánják követni őt. Mivel a főhősben a munkájához kapcsolódó fényképek rendezgetése idézi fel saját életének stációit, ez a könyv olyan "képregény", amelyet az előző századforduló pesti homlokzatainak díszítményeivel, emberábrázolásaival illusztrálja - vagyis világítja meg - egy későbbi, de mára talán túlságosan is hátunk mögött hagyott korszak epizódjait.