A régi - jelen esetben a reformkori - Magyarországot bemutató útleírás-sorozatunk legújabb darabja: az osztrák újságíró, Hans Normann könyve. "Az országgyűlés feltűnő vehemenciával vette védelmébe a honi nyelvet. Elfogadták azt az indítványt, hogy az országgyűlés előterjesztéseit és határozatait magyar nyelven fogalmazzák meg; de úgy tűnik, a magyarok kevésbé veszik számításba, milyen nagyok lesznek azok a hátrányok, amelyek a német nyelv szándékolt kiszorításából származnak majd reájuk nézve. Magyarország a német tartományokkal ápolja a legélénkebb kapcsolatokat, s az ország belsejében a német nyelv olyan jelentős befolyásra tett szert a gyarapodó kultúrára és civilizációra, hogy csak ezek rovására indulhat hanyatlásnak. Szerencsére aligha lehetséges, hogy a nemesek célt érjenek ésszerűtlen szándékukkal. Ez új lépés volna arra, hogy elnyomják a polgárságot, s ez bizonyára nehezen fogja újra feladni kevés megszerzett előnyét. Ezért szánalmas az országgyűlés tagjainak elvakultsága és nemzeti hiúsága, akik ennyire haszontalan, az országot és annak polgári jólétét annyira veszélyeztető vitákra pazarolják azokat az értékes pillanatokat, amelyeket a kedvező alkalmak kínálnak." "Az első fényt Magyarországon német írások terjesztették, a művészeteket, az iparűzés szorgalmát német bevándorlók teremtették meg, a földművelést és a földművelés egész kultúráját német betelepülők emelték magasabb szintre. Végtére német kormány fáradozik azon már évszázadok óta, hogy a magyarok tunya népét előre mozdítsa, mert bár tagadják makacsul a magyarok, de mégis az az igazság, és az is marad mindig, hogy a civilizáció Magyarországon egyedül és kizárólagosan Ausztriának köszönheti eredetét."