Bődy József emlékirata bemutatja egy gondolkodó és történelmi perspektívával rendelkező hazafi szemléletét és tapasztalatait a 20. század folyamán. A szerző Vasváron született 1894-ben, ott fejezte be elemi iskolai éveit. A sors fordulata lehetővé tette, hogy Kismartonban végezze középiskolai tanulmányait: ebben az új világban új tudást és szemléletet szerzett, önálló gondolkodása, alkalmazkodási tehetsége és világba tekintő életfelfogása itt alakult ki. Az 1. világháborúban hat évig szolgált, ebből négy évet orosz hadifogságban töltött, ahol személyesen tapasztalta az orosz forradalmak és polgárháború valóságát, történelmi jelentőségét. Kalandos körülmények között került haza 1920-ban. Élettörténete egy olyan folyamat, amely a huszadik század váratlan és kiszámíthatatlan átalakulásához való kapcsolatát jellemezte, azt a törekvését, hogy megtalálja a túlélés és boldogulás lehetőségeit. Annak ellenére, hogy a különböző akadályok próbára tették alkalmazkodó képességét, végig megőrizte önálló gondolkodását és a kihívásokhoz kapcsolódó pozitív emberi és lelki hozzáállását. Kiválóan beszélte a német, angol és orosz nyelveket. A második világháború után kivándorolt Amerikába, azonban európai barátaival és kollégáival állandó kapcsolatot tartott. Feljegyezte gondolatait az 1956 előtti és utáni Európáról és Magyarországról. Figyelemmel kísérte hazája sorsát, tragédiáját. Mindezek a tényezők megjelennek ebben az írásában, mely Magyarország sorsának 20. századi tükörképét hitelesen megvilágítja