Egy életút, egy család bemutatása mindig narratíva. Ez a könyv azonban igyekszik a biografikus történetalkotás hagyományos kereteit szétfeszíteni, s teszi ezt azzal a szándékkal, hogy – Giovanni Levi szavaival élve – a kisember életén keresztül mutassa meg a hétköznapi élet törvényeit. A monográfia gerincét tehát Mágócsy-Dietz Sándor (1855–1945) botanikus, egyetemi tanár, akadémikus és családja sorsának bemutatása alkotja, de a tudomány- és művelődéstörténeti szempontok kisebb részét teszik ki ennek a történetnek. Az életmód, a karrier, az iskola, a kapcsolatok ábrázolása dominál, és a népesedés és gazdaságtörténet képezi az elsődleges kontextust. A források igen bőségesen álltak rendelkezésre mind levelezés, mind memoárok formájában, hogy ne csak mobilitástörténetet alkothassunk, hanem egy személyiség formálódásának meadi vagy halbwachsi leírására is lehetőség nyíljon. A könyv leíró szempontból tehát a 18. század végén Magyarországra települt német család asszimilációjával és a polgári-kereskedő szülők fiának értelmiségivé válásával foglalkozik, bemutatva azokat a részleteket, melyeket mind a társadalomtörténeti, mind a strukturális elemző művek általában kihagynak. Hogyan éli meg a családtól elszakadó gyerek az eperjesi kollégiumi éveit? Hogyan lehet magántanári, majd egyetemi rendes nyilvános tanári kinevezéshez jutni a Monarchiában? Mit jelent egy szoros gyerekkori barátság és annak elvesztése, különösen, ha befolyásos és jómódú ügyvédről van szó? Mit jelent protestánsnak lenni a dualizmus korában Magyarországon? Ezekre a kérdésekre kapunk választ a hétköznapi ember látószögéből.