A könyv fókuszában - közéletünk egyik leginkább feszítő kérdése, - az elit csoportok Európa felfogása, ill. az ezt kísérő szellemi és politikai küzdelmek problematikája áll. Wéber Attila ennek elemzése révén igyekszik bemutatni, hogy a magyar társadalom különböző elitjei mit tartottak lényegesnek a közel múlt - sorsunkat alapvetően meghatározó világ folyamataiból, s mit kezdtek a rendszerváltást közvetlenül megelőző, s az azt követő két évtizedben felhalmozott tudással. Hogyan alakult a sokak által vágyott Nyugathoz fűződő viszonyunk, miként változott a folyton gyarapodó Nyugat ill.- Európa képünk. A téma kifejtése során, ha érintőlegesen is, kitér arra, hogy az európai és globális környezet radikális átalakulása milyen irányt szabott a magyar átmenetnek. A kötet a Politikatörténeti Intézet által elindított Nyitott/ Zárt Magyarország kutatási program keretében készült. Születésének apropóját nem utolsósorban az adta, hogy hazánk közel tíz éve csatlakozott az Európai Unióhoz. Az évforduló teremtette aktualitáson felül azonban az Európába vezető út mára feltorlódó tanulságai levonásának kényszere is időszerűvé teszi a kérdéssel való foglalkozást. Wéber Attila jogász, szociológus. 1982-ben az ELTE Jogtudományi Karán, majd 1985-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán, végzett szociológusként. 2006-tól a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa. Fő kutatási területe a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet.