Közhely - a történészek, de az utca ember számára is - hogy az elmúlt kétezer évben a zsidók városlakók voltak, és többnyire komoly szakképzettséget igénylő foglalkozásokat űztek. Ám az első zsidó-római háborút (i. sz. 66-70) megelőző évezredekben - és később is - a zsidóság földművelésből élt. Mi okozta a változást? A történészek sokféle magyarázattal szolgálnak: üldöztetés, foglalkozási diszkrimináció, védekezésképpen kialakított önkéntes szegregáció. Ugyanígy ismeretlen az oka a zsidóság lélekszáma ingadozásának ezekben az évszázadokban. Maristella Botticini olasz történész és Zvi Eckstein izraeli közgazdász újszerű válaszokkal szolgálnak: szerintük az elsődleges okokat a judaizmus rabbinikus irányzatának dominánssá válásában kell keresni azt követően, hogy a Második Szentély elpusztult. A vallásgyakorlás "decentralizálódott" a helyi zsinagógákba, a rabbinikus judaizmus pedig előírta a zsidó férfiak és a fiaik számára, hogy olvasniuk és tanulmányozniuk kell a Tórát és a többi zsidó szent könyvet. A befektetésnek az írni-olvasni tudásba azonban csak költsége van, hozama nincs, ha az ember önellátó mezőgazdasági termelést folytat. Ha viszont lehetőség nyílik a megszerzett tudás hasznosítására, akkor az nagy előnyt jelenthet. Az iszlám megjelenése utáni évszázadokban, amikor az arab kalifátusokban dinamikus városiasodás indult el, és virágzott a kézművesség, a kereskedelem és a pénzkölcsönzés, pontosan ez történt. A szerzők hatalmas - és rendkívül érdekes - tényanyagot és dokumentumokat felsorakoztatva érvelnek újszerű álláspontjuk mellett, az érdeklődő olvasó pedig rácsodálkozhat seregnyi dologra, amiről korábban csupán jó vagy rossz értelemben vett sztereotip elképzelései voltak. A könyv 2012-es megjelenését követően Izraelben elnyerte a Zsidó Nemzeti Könyvdíjat.