Szabad György történész, egyetemi tanár, iskolateremtő egyéniség, az 1990 utáni magyar jogállam egyik alapítója. Számos tanulmány, két nagymonográfia, egy kismonográfia, egy a forrásbemutatás és a feldolgozás határán elhelyezhető könyv, továbbá a kétkötetes Magyarország története 1849 és 1890 közötti részének, az egyetemi tankönyv és a tízkötetes szintézis önkényuralom korabeli részének a szerzője. Egyetemi előadásait az 1790 és 1890 közötti magyar történelemről, speciális kollégiumait, szemináriumait és levéltári demonstrációit tematikus kérdésekről és esetfeldolgozásokból tartotta, miként szakdolgozati és egyetemi doktori témajavaslatait, szakdolgozat-vezetéseit és konzultációit is. Neve Király István akadémiai előadásának vácrátóti vitáján elhangzott - az "illúziók váltógazdaságával" szembenállás jegyében megfogalmazott - felszólalásával és a Tiszatáj Fiatal történészek írásai számához írt A történész felelősségéről című esszéjével lett a szűk szakmán és a tanítványok körén túl ismert. Tanulmánykötetünk a történész munkásságát járja körül az összehasonlítás és az érdemi szakmai vita megnyitása szándékával. Arra keres választ, hogy Szabad György műveiben milyen témákat, milyen szemlélettel, milyen értelmezési keretben, milyen szakszerűséggel és milyen módszerrel dolgozott fel. Mennyire és mennyiben haladta meg - a témát kutató - elődeit, mit hagyott utódaira, kikkel és hogyan folytatott szakmai vitákat, milyen kontextusban és hogyan képviselte nézeteit. Szerzői és szerkesztője a tanítványi emlékezések és a politikusi értékelések műfaji határain túllépő szakmai diskurzust előmozdítandó bocsátják útjára e kötetet, abban a reményben, hogy a magyar történetírás és így Szabad György életművének kutatói nemcsak a nyomtatott forrásokat, hanem a Szabad-hagyatékot is hamarosan tanulmányozhatják. A kötetben szereplő tanulmányok szerzői: Csorba László, Deák Ágnes, Dénes Iván Zoltán, Dobszay Tamás, Erdődy Gábor, Frank Tibor, Fülöp Éva Mária, Gergely András, Hermann Róbert, Kaposi Zoltán, Miru György, Orosz István