A könyv "főhőse", aki a cím két témáját összeköti, az 1848-as forradalom és szabadságharcban őrnagyi ranggal a budai nemzetőrök egyik zászlóaljának parancsnoka volt. Debrecenbe ment a kormány után, majd a huszonnyolc éves ezredest diplomáciai szolgálatra rendelték gróf Teleki László mellé, Párizsba. Kiss Miklós a szabadságharc utáni emigrációnak is jelentős tagja lett. Az olasz egységmozgalmat segítő Magyar Légió egyik parancsnokaként szolgált. A kiegyezés után hazajött. Az emigrációban meggazdagodott nemeskéri Kiss Miklós megvette a Zólyom megyében fekvő Véghles várát a hozzá tartozó 36 000 hold erdőséggel. Később a Pest közeli Göd-puszta tulajdonosa lett, de a gazdaságot már egyik fia, a hazatelepült Pál vezette. Halála után a várat és a birok legnagyobb részét Frigyes főherceg vette meg. Az első ismert nemeskéri Kisstől kezdve sikerült összeállítani a családi birtokszerzés három fázisának történetét. A legnagyobb birtokot Kiss Miklós szerezte. Végül egy középbirtokos család és birtokának történetét követhetjük a II. világháborúban és az ezt követő sorsfordulóban. Nemeskéri Kiss Miklós Gödön díszpolgár lett, és utcát neveztek el róla.