Jelen kötetben két, a szabadságharc leverését követő, az úgynevezett "Kossuth-emigráció" időszakában készült katonai szabályzatot teszünk közzé. Az emigránsok - élükön Kossuth Lajos kormányzóval - hittek az ország felszabadításában, amelyhez azonban megfelelő haderőre és nemzetközi támogatásra lett volna szükség. Az előbbihez katonák, az utóbbihoz diplomaták voltak szükségesek. A volt honvédtisztek külön alakulatba szerveződtek mind az 1859-es piemonti-francia-osztrák, mind az 1866-os porosz-osztrák háborúban, vagyis légiókat hoztak létre. Ezek természetesen rövidesen feloszlottak, de felállításuk és szervezésük megkövetelte a katonai szabályzatok megalkotását. Emellett a magyar katonák ott voltak a korszak szinte minden jelentősebb háborújában (krími háború, amerikai polgárháború stb.). Az első átfogó és a Habsburg-haderő szabályai mintájára készült szabályzat szerzője Vetter Antal honvéd altábornagy volt, aki a szabadságharcban a honvédcsapatok fővezéreként és a honvédtáborkar (vezérkar) létrehozójaként vált híressé. A másodiké pedig Nödl Antal volt honvéd százados, aki komáromi kapitulánsként Nagy-Britanniába emigrált, és katonai tanfolyamon vett részt. Kéziratos szabályzattöredéke tulajdonképpen a kurzuson elhangzottakat foglalta rendszerbe a magyar honvédtisztek számára. Elsősorban geometriai és műszaki ismereteket tartalmaz. A "Pro Militum Artibus" sorozat jelen kötete a Kossuth Lajos személye körül szerveződő emigráció hadtudományi munkásságát mutatja be, és elsősorban a 19. század második felének magyar katonai gondolkodásához kíván forrásbázist teremteni.