1990. május 2-án az új, demokratikus alapokra helyezett országgyűlés alakuló ülésén a parlament alelnökévé választották Szabad Györgyöt, aki augusztus 3-ig megbízottként látta el az elnöki teendőket, majd innentől kezdve a ciklus végéig a Ház első szabadon választott elnöke lett. Szabad saját, a rendszerváltás folyamatában és a jogállam kiépítése során vállalt szerepének leglényegesebb elemét abban jelölte meg, miszerint igyekezett hozzájárulni, hogy 1848/49 öröksége legyen a rendszerváltás egyik korszerűsített kiindulópontja, s megkezdődhessen ennek az örökségnek, a polgári átalakulásnak többször félrevitt, illetve megszakított folytatása. Kötetünk Szabad György, a Széchenyi-díjas történész, iskolateremtő egyetemi tanár politikatörténeti munkásságának tizenhárom, 1960 és 2002 között megjelent, válogatott értekezését tartalmazza. Ezek - különböző mértékben - kivétel nélkül kapcsolatba hozhatók a polgárosodás megalapozásának és kiteljesítésének biztosítékaként aposztrofált alkotmányos parlamentáris rendszerrel, s a magyar történelem 19. századi kulcsmomentumait mutatják be számos aspektusból körbejárva. Szabad György irodalomból kölcsönzött metaforájával - "az eltévedt lovas"-sal - a magyarság hosszú 19. századi történetét illusztrálta: a reformkori küzdelmeket, az 1848/49-es csúcspontot, majd a kiegyezéssel megpecsételt új irányt, mondhatjuk visszalépést, amely véleménye szerint már magában hordozta a tragikus végkifejlet, a trianoni összeomlás jövőképét is.