A közép-európai köztes terek, a mindenkori államhatalom szempontjából perifériák állandó tapasztalata a történelmi, politikai, kulturális előzmények lebontása és új hagyományok létrehozásának igénye. A határok nemcsak elválasztanak, hanem történelmileg közös referenciavonalakat is képeznek a területet különböző időszakokban birtokló államok számára. Az így kialakuló regionális és nemzeti konstrukciók egymáshoz való viszonyában meghatározó a nemzeti értelmezési minták és az etnikai regionalizmus egybeolvadása, békés egymás mellett élése vagy ütközése. A köztes terek egyike Kárpátalja, amely több államfordulatot is megélt. Az újabb és újabb államkeretek mindannyiszor mélyrehatóan befolyásolták az egyéni és közösségi identitást, az itt élők egyéni és közösségi normákat és stratégiákat alakítottak ki, amelyek meghatározták a fennálló helyzethez való viszonyukat, mindeközben megteremtve azt a kohéziót is, amelyet „kárpátaljaiságnak” nevezünk.