A 18. században két tudós társaság létezett Erdélyben: az Erdélyi Kéziratkiadó és az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. Vállalt feladataik összetettebbek voltak annál, hogy pusztán forráskiadó és nyelvművelő intézménynek tekintsük őket. Mivel Magyarországon ebben az időben nem működött ilyen jellegű tudományos intézmény, az akadémiai mozgalmakban is jelentős szerepet kapnak. A társaságok szerkezeti felépítésének vázolásával, a tagok számbavételével, munkásságuk és szövegeik elemzésével a szerző az erdélyi felvilágosodás jelentős intézményeinek tudománytörténeti összefoglalóját nyújtja.