Kahler Frigyes újabb kötetében folytatja az emberi jogok érvényesülésének vizsgálatát a hatvanas évek Magyarországán. Ezúttal a gondolat- és szólásszabadság körében vizsgálódik a szerző. Forrásait elsősorban a III/III-as csoportfőnökség napjainkig szigorúan titkos iratai képezik. A kötet bevezető tanulmányában ismereteket szerezhet az olvasó az emberi jogok újkori történetéről. Angol, Egyesült Államok béli, Francia jogforrások után tárgyalja a szerző az emberi jogok alakulását a magyar jogtörténetben. Részletes képet kapunk a II. világháborút követő nemzetközi jogfejlődésről. Ez utóbbival szembesíti Kahler Frigyes mindazt, amit Magyarországon 1945-től történt az emberi jogok érvényesülése ügyében elsősorban a gondolat és szólásszabadság tekintetében. A kötet egy esettanulmányon - Bálint Sándor nemzetközi tekintélyű néprajztudós üldöztetésének feltárásával - mutatja be a kádári konszolidáció valódi arcát. A külföld felé magát jogállamnak, az emberi jogok tisztelőjének feltüntető diktatúra, a báránybőr felöltése után is ugyanaz az ordas ragadozó, mint volt korábbi korszakaiban. Erről mindenki meggyőződhet ha elolvassa a kötet dokumentum tárát, amelyet a szerző a Történeti Hivatal anyagából válogatott. Az eddig sehol sem közölt források egy valódi „gondolatrendőrség” világába vezeti az olvasót, amelynek egyetlen célja az idegen fegyverek erején nyugvó, idegen érdekeket szolgáló diktatúra fenntartása volt.