A történelem a maga arcára szabja az időt, saját törvényei szerint korszakolja a hónapok és évek egymásutánját, és nemzeti történetünkbe kitöröletlenül beleírta "az ötvenes évek" fejezetet. Hány esztendőre is? Nyolcra, amelyből csak hat jutott az 1950-es évekre. A történelemben valójában egy egész korszakot alkot. És a megélt életben? Mármint azokéban, akik túlélték e kort? Vannak, akik ugyanúgy forgatták a kezükben a szerszámot vagy nyomták a földbe az ekeszarvát, mint az úgynevezett békeidőkben, míg mások fizikailag-lelkileg alaposan megszenvedték azt a nyolc évet. A történelemkönyvek illusztrűcióinak többsége az eseményeket megörökítő felvételekből áll össze. Hatvan-hetven év távlatából vizuális emlékezetünk jobbára ezekből a fotókból rakja össze a kortörténet házimoziját. Mi elsősorban a személyes sorsokra, az élet pillanatfelvételeire voltunk kíváncsiak, amikor közhírré tettük, hogy várjuk a hétköznapok világában született, eddig publikálatlan fotográfiákat. Fejezetcímek: A rendszer, A munka világa, A pesti fiúk városa, A város peremén, Nyomortelepek a szocializmusban, A család, A magánélet, Életképek