Közismert (?) a mítosz, hogy a holokauszt idején a dán király is magára varrta a sárga csillagot, hogy kifejezze szolidaritását megbélyegzésre és halálra ítélt honfitársaival. Ez a legenda szimbolizálja a dán zsidók sorsát, ami európai kivételként nem foszlott "sorstalansággá" a holokauszt idején. Az anekdota tényszerűen népmesei túlzás, azonban a tartalma/üzenete annál inkább igaz. A dán politikai hatalom, a közigazgatás és a társadalom közös munkával és összefogással megmentette zsidóit. Bo Lidergaard könyve több szálon járja körül ezt a folyamatot - társadalmi beágyazottságot és sokrétű emberi tartást, leleményt felmutató kivitelezést. Egyéni történeteket mesél el, s elemzésében azt a világpolitikai és társadalmi környezetet vizsgálja, amelyben ez a hőstett végbement. A magyar olvasó számára nem a köztudott(?) mentő akció lesz az újdonság. Hanem az, hogy - bár a korabeli Dánia a Horthy-Magyarországhoz hasonlóan csatlós állam helyzetében volt a II. világháború alatt, Németországtól még jobban függött gazdaságilag és katonailag, s nemkülönben a Szovjetunióval, a kommunizmussal szemben is elutasító ellenszenvet táplált -, azonban amikor az alapvető emberi értékekről volt szó, nem engedett a szintén megszálláshoz folyamadó bizalmatlan szövetségesének. Mindent elkövetett, hogy zsidóit megmentse. Mind az életüket, mind az egyenértékűségükbe vetett hitüket. A magyar olvasó számára az oly ellentétes narratívájú és végkifejletű párhuzamok tanulságait végiggondolni, ez lesz a ma is aktuális - helyenként revelációs - újdonság.