A napjainkban Pécsett élő zsidóság története az 1780-as évekre nyúlik vissza, a helyi izraelita hitközség alapítása pedig az 1840-es évekre datálódik. A több évtizeden át szinte teljesen elfelejtett hitközségi irattár rendezése a 20112012-es év folyamán kiváló alkalmat szolgáltatott egy olyan forrásgyűjtemény összeállítására, amely által Pécs lakossága és az érdeklődő Olvasók szemléletes képet kaphatnak a település zsidó lakosságának mindennapjairól. A források válogatása során Vörös István elsősorban arra törekedett, hogy a dokumentumok segítségével rámutasson a hitközség működésének bonyolult szövetére. A kötetben közölt legrégebbi dokumentum 1837-ből, a legújabb pedig 1950-ből származik, azonban Vörös István a válogatás és a kategorizálás során nem a források keletkezésére, hanem azok tartalmára fókuszált. Olyan jellegzetes iratok kerültek be a kötetbe, amelyek a hitközség működésének egyes elemeit szemléltetik, illetve lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Olvasó képet kaphasson a zsidó és nem zsidó származású társadalmi csoportok együttéléséről, valamint a zsidók hétköznapi életének örömteli és komor pillanatairól. A képviselői gyűlések és az elöljárósági ülések jegyzőkönyvei, valamint a korunkra maradt szabályzatok mellett bepillanthatunk a hitközség egyesületi életébe, az izraelita elemi népiskola működésének részleteibe vagy a hitközség alkalmazottainak életkörülményeibe. Érdekes információkat tudhatunk meg a kóser mészárszék és népkonyha üzemeltetéséről, továbbá a zsidó családok táplálkozási szokásairól. Természetesen hangsúlyos szerepet kap az együttélés és a kirekesztés kérdésköre is, amely nem csupán a második világháború előtti zsidóellenes törvényekre és a holokausztra korlátozódik, hanem fontos részletek derülnek ki többek között a türelmi adó, illetve az 1883-as tiszaeszlári vérvád kapcsán.