1948 tavaszán Sztálin egy újabb hidegháborús frontot nyitott, ezúttal a formálódó szovjet táboron belül, Jugoszlávia ellen. A jugoszláv vezetés megtörése azonban a gazdasági és politikai nyomásgyakorlás, Josip Broz Tito, az "imperializmus láncos kutyája" elleni rágalomhadjárat ellenére nem sikerült. Mindez korántsem jelentette azt, hogy Titónak ne kellett volna Moszkva-barát ellenzékkel számolnia. A megtorlástól, a megfélemlítéstől és az egzisztenciális ellehetetlenítéstől tartva politikai okokból többen el is menekültek Jugoszláviából, soraikból politikai emigráns közösségek szerveződtek a Szovjetunióban és a szovjet érdekszférába tartozó kelet-európai szatelitállamokban. Csoportjuk Magyarországon is létrejött. A politikai emigránsok aktívan részt vettek a jugoszláv-ellenes rágalom- és propagandahadjáratban, sőt kémtevékenységet is végrehajtottak déli szomszédunk területén. Mindeközben őket is elérte a kor paranoid légköre, közülük többeket megfigyeltek, internáltak vagy fogtak perbe. Az emigránsok legjelentősebb képviselője, egyben első vezetőjük a Rajk-per harmadrendű vádlottjaként ismertté vált Lazar Brankov volt. A kötet lapjain e meglehetősen zárt, számos belső problémától szenvedő, a hatalomra ráutalt és annak ki is szolgáltatott közösség politikai tevékenységével, mindennapjaival, de dilemmáival, meghasonlásaival és útkereséseivel is megismerkedhet az olvasó. A szerző a hidegháború, a szovjet-jugoszláv konfliktus és a magyar-jugoszláv kapcsolatok hármas koordinátarendszerébe helyezve, magyarországi és szerbiai levéltári források alapján egészen Tito haláláig (1980) követi nyomon történetüket. Vukman Péter (1980) történész, az SZTE Újkori Egyetemes Történeti és Mediterrán Tanulmányok Tanszékének egyetemi adjunktusa, a titói Jugoszlávia történetét kutatja. Korábbi kötete: Moszkvától Londonig. Nagy-Britannia és Jugoszlávia a szovjet-jugoszláv konfliktus idején (1948-1953). Szeged, 2011.