A két világháború közötti Európa komoly gazdasági, politikai és társadalmi válságokkal nézett szembe. A nyugati típusú laissez faire kapitalizmus és a vele kéz a kézben járó liberalizmus megkérdőjelezhetetlennek tűnő egyeduralma komoly csorbát szenvedett. A kialakult krízishelyzet nyomán a tudományos érdeklődés középpontjába egyre inkább az egymással szorosan összefüggő társadalmi, gazdasági és államszervezési kérdések kerültek. Jelen kötet a válság meghaladására kidolgozott különféle elméletek interdiszciplináris vizsgálatára tesz kísérletet. Középpontjában nemcsak a liberalizmus megújítása, nemcsak az etatista államkapitalizmus kísérlete, de egyben a sokszor és sokáig félremagyarázott hivatásrendi gazdasági-társadalmi berendezkedés elmélete és gyakorlati megvalósítása áll. Ennek során a munka megkülönbözteti egymástól a szolidarizmus egyházi társadalmi tanításból kinövő eredeti hivatásrendi koncepcióját, a hittől megfosztott autoriter újrendiséget és a mindezektől eltérő korporatív államberendezkedést. A kötet így mind az egyház társadalmi tanításának fejlődését, mind Nyugat-Európa legjelentősebb ideológusait, mind a korszak meghatározó magyar gondolkodóit bemutatja és végkicsengésében rámutat a két világháború közötti diskurzus máig élő hagyományaira..